Interjút készített velem a nyolcezer.hu

Nagy megtiszteltetésben volt részem, ugyanis megkeresett a nyolcezer.hu internetes portál munkatársa, hogy szeretnének egy a sportról szóló interjút készíteni velem a Sikeres nők c. rovatukba.

A mai napon a felvétel elkészült, melynek helyszínéül a Sóstó tanösvényt választottuk, mert itt is nagyon szeretek futni, és ha már a Spartan Race-ről mesélek, kell a háttérbe valami vizes is.

Rettenetesen izgultam, a gyomrom liftezett, enni se tudtam előtte, de nem lett jobb a helyzet amikor a kamera is elém került. Még most is kalapál a szívem, hogy erről írok. A riporter hölgy hangja nagyon megnyugtató volt, Stefkó Krisztina profizmusa valamelyest enyhített a nagy izguláson, ahogy az operatőr Orosz Attila közvetlensége is.

Most leírom nektek az interjún elhangzottakat (már amennyire emlékszem), kiegészítve egy-két gondolattal (amit biztosan elmondtam volna, ha a szívem nem a számban dobogott volna)

Mindig is szerves része volt az életemnek a sport. Már általános iskolában is sport tagozatos osztály írattak be a szüleim. Aztán a középiskolai évek után elsodródtam tőle, jött az egyetem és a gyerkőcök. 2016-ban tértem vissza a futáshoz és kezdtem el a természetben is futni. 2016 november végét jártuk, karácsonyi ajándékot kerestem a páromnak, majd egyszer csak szembe jött velem egy kép, Spartan Race. Hát ez az, erről beszélt régóta, hogy egyszer kipróbálná. Másnap már egy Sprint regisztrációs képet csomagoltam borítékba serényen. Aztán tudja isten, hogy mi vezérelt de pár óra múlva már az én nevemen is volt egy regisztráció. Természetesen a 2017-es szezon első versenye után nem lehetett megállni, a veszprémi gyors randi után már a célvonalat átlépve azt kérdeztem : Mikor lesz a következő? Van valaki aki le tudott állni ezzel? Tuti egyszer egy Anonim csoportba jutok, ahol fel kell állnom és el kell mondanom, hogy Marcsi vagyok, 28 éves, adrenalin függő. Aki ismer, az tudja, hogy mindig 1000 fordulaton pörgök, pedig koffein mentes életet élek. Isten ments, mi lenne ha még kávéznék is. Ezt a pörgést vezetem át az edzésekbe a versenyekbe, így fér el a családi élet mellett mindez. Az edzések milyensége az család függő esetemben. A családhoz mérten ütemezem be, hogy mikor épp hova tudok eljutni és mire is van időm. Nem igazoltak le sem amatőr sem profi versenyzőként sehova, "mezei" kétgyermekes anyuka lennék. Lojális vagyok két edzőteremhez, ahol két olyan ember tart edzéseket, akiknek a tanácsait megfogadom, mert tudom hogy szakmai hozzáértésük megkérdőjelezhetetlen, ezen kívül úszni akkor járok, amikor a lányaimnak szintén úszó edzés napjuk van és drága férjem az évek alatt annyi felszerelést gyűjtött össze, hogy az otthoni edzés is sokszor szóba jön.

A Sikeres nők c. rovatba fog szerepelni az interjú. De mégis mi nekem a Siker? A hatalmas akarattal, kitartással fűszerezett sok sok munka. Talán az eredményeimen nem ezt látná egy kívül álló, mert ő azt keresné, hogy hányszor voltam dobogón, vagy, hogy hány aranyérem csillog az otthoni büszkeségfalon. Sikernek könyveltem el az első versenyem, mert magam sem hittem volna hogy olyan jó időt fogok futni, mint ahogy beértem. Siker számomra az összes olyan külföldi verseny, ahol a listán első magyarként szereplek, legyen az éppen a 12. hely vagy az 5. .

Mi a célom ezzel az egésszel? Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy csak futok és kész. Természetesen szeretnék még jó sok versenyen részt venni, a korcsoportomban minél jobb eredményeket elérni. Szeretve érzem magam és szeretnék minél több embert motiválni, mert ha mindazzal amit teszek és ahogy teszem, a világon van két ember akit ez motivál és ebből tud töltekezni, akkor én már győztesen vagyok az egésznek, akkor is, ha soha nem álltam a dobogó felső fokán.

Továbbá szeretném középiskolások körébe népszerűvé tenni ezt a sportot, mert hiszem hogy a 15-18 éves korosztály az akit a legkevésbé érnek sikerek az iskola falain belül és nagy szükségük van az ilyen pozitív élményekre, kell, hogy érezzék hogy többre képesek, mint amit tudnak és az életben való kitartásuk is e szerint fog változni. Biztos vagyok benne, hogy a Spartan Race adta nehézségei, szépségei egyaránt sokat tesz ahhoz, hogy a fiatalok önbizalom dús felnőttekké váljanak és ha ezt nem is vállalnák versenyzőként, akkor önkéntesként meg kellene tapasztalniuk milyen amikor idegenek vesznek körül, mégis otthon érzed magad.

Küldetésemnek érzem, hogy továbbadjam mindazt a pozitív kisugárzást amit én is kaptam ettől a versenytől. Az interjú 11.29.-én jelenik meg ezen az oldalon: (addig nézzétek meg a többi sikeres nőt) http://nyolcezer.hu/video_kereses/sikeres%20n%C5%91k