"Fáradt vagy, mert nősz...."

Az elmúlt időszakban gyakran hallhatták tőlem ismerőseim, kollégáim, barátaim ezt a mondatot. Fáradt vagyok. Fáradt vagyok, de sokszor elgondolkodom azon miért? Vagy miben fáradok el ennyire? Hiszen nem csinálok semmivel sem sokkal többet, mint eddig. Mégis úgy érzem magam, hogy mindig fáradt vagyok.

Olvastam már több helyen a kifejezést, miszerint rajtunk van a téli álom. De vajon ez igaz lenne? Minden nap tele tankkal indulok el itthonról, mégis délután kettőkor már csukódnak le a szemeim az íróasztalomnál, mikor hármat üt az óra és elindulok haza csak arra vágyom, hogy még van fél órám mire mennek kell a lányimért, és hazaugrok, hogy percre lecsukhassam a szemem. ( azok a percet kincset érnek 😁 )

Szeretnék hetente legalább 3x futni és 3x eljutni erőnléti edzésre, ez lenne a terv. Persze most hogy a párom új munkájával egy másik élethelyzetbe kerültünk már abban elfáradok, hogy ezeket megszervezzem és így sem igazán sikerül csak a 2-2 edzés jön össze. Ilyenkor szomorú is vagyok és magamban keresem a hibát, hogy ha jobban akartam volna, biztos összejön, vagy hogy ha ügyesebben szervezed lehet meg tudod oldani, vagy ha kihasználnád az időt, amíg a lányokat beadod edzésre, akkor ott is lenne egy üres órád , de akkor meg többnyire egy könyvet veszek a kezembe és olvasok, mert másra már úgy érzem nincs energiám. Ezen önmarcangolás közepette olvastam Al Pacino sorait is:

"A világ, amelyben élünk, kimerítő. Hálátlan. Fáradt vagy még attól is, hogy benne élsz. Belefáradtál abba, hogy szeress, törődj, túl sokat adj egy olyan világnak, amely soha nem ad cserébe. Belefáradtál a bizonytalanságba. Belefáradt a szürke napokba.

Egyszer tele voltál fényes reményekkel, az optimizmus felülmúlta a cinizmust, kész voltál újra és újra adni. De összetört a szív, valaki által be nem váltott ígéretek, meghiúsult tervek miatt– mindez fokozatosan visszahozott a mennyből a földre. A világ nem mindig volt kedves hozzád, és többet veszítettél, mint amennyit nyertél, és most egyáltalán nincs ihlet, hogy újra próbálkozz. Értelek.

Az igazság az, hogy mindannyian fáradtak vagyunk. Mindannyiunknak egy bizonyos kor elérése után, mindannyian nem vagyunk mások, mint összetört szívek és fájó lelkek serege, akik kétségbeesetten keresik a harmóniát. Többet akarunk, de túl fáradtak vagyunk ahhoz, hogy kérjünk. Nem szeretjük, ahol most tartunk, de túlságosan félünk ahhoz, hogy újra kezdjük. Kockázatot kell vállalnunk, de félünk látni, hogy körülöttünk minden egyszerűen széteshet. Végül is nem tudjuk, hányszor kezdhetjük elölről.

Egy másik igazság az, hogy belefáradtunk egymásba – belefáradtunk a játékokba, a hazugságokba, amelyeket mondunk, a bizonytalanságokból, amelyeket egymásnak adunk. Nem akarunk maszkot felvenni, de naiv bolondnak sem szeretünk lenni. Olyan szerepeket kell eljátszanunk, amelyeket utálunk, és úgy kell tennünk, mintha valakik lennénk, mert nem vagyunk biztosak a választásunkban.

Tudom, milyen nehéz folytatni valamit, vagy új és új próbálkozásokat tenni, amikor a szellemi erő fogy. És azok az optimista eszmék, amelyeket egykor dédelgettél, most reménytelennek és ostobának tűnnek. De a következőt kérdezem, ha már ilyen közel áll a feladáshoz: próbálja újra, minden erejével.

Sokkal vidámabbak vagyunk, mint azt elképzelnénk, és ez tagadhatatlan igazság. Több szeretetet, több reményt, több szenvedélyt tudunk adni, mint amennyit most adunk. Azonnali eredményeket akarunk, és feladjuk, ha nem látjuk a hatást. Csalódottak vagyunk a visszajelzések hiánya miatt, és egyszerűen feladjuk a próbálkozást.

Vedd észre, hogy egyikünket sem lehet minden nap inspirálni. Mindannyiunknak elakadt a lélegzete. Mindannyian idegesek vagyunk. Mindannyian fáradtak vagyunk. Az a tény, hogy kimerült vagy és belefáradt az életbe, egyáltalán nem jelenti azt, hogy egy helyben állsz. Minden ember, akit valaha is csodált, legalább egyszer úgy érezte, hogy vereséget szenvedett egy álom megvalósításában. De ez nem akadályozta meg abban, hogy elérje céljait. Ne hagyd feladni magad, bármit is csinálsz, legyen szó napi rutinról vagy nagy és grandiózus tervek megvalósításáról.

Ha fáradt vagy, lassan mozogj. Lassan mozogj, ne rohanj. De ne hagyd abba.  Fáradt vagy, mert változol és sokat teszel. Fáradt vagy, mert nősz. És egyszer ez a növekedés valóban inspirálhat téged.

Al Pacino

Én választ kaptam a kérdésemre 😉 És ebben a továbbiakban a Hammer Nitrition is a segítségemre lesz egy energiaszint fokozó formulával.

Ha téged is érdekel kattints a linkre 👇

https://hammer-nutrition.hu/hu/62-alapkiegeszitok

A mai futásom fénypontja