Kidugtuk az orrunkat

A hosszú utazós nap után kipihenten ébredtünk reggel. Még én és a Peti kómás állapotunkban voltunk, a lányok rajzolással ütötték el az időt. Mindenkinek rendesen korgott a pocakja, azonban ezen egy gyors öltözés után a szálloda éttermében enyhítettünk. Varázslatos svédasztalos igazi english breakfast köszöntött bennünket. Ahova a szem ellát finomabbnál finomabb dolgok. A lányokat annyira nem ihlette meg a tojás, sonka, bab, gomba kombó, Dia ehelyett gyümölcstálat kért a Timi pedig némi rántotta után a zabpehelyre vetette rá magát.

Timi így emlékezett a nap további részére:

Ez a nap az a nap volt amikor elindultunk és megtettük az első sétánkat a városban.😁

Találtunk egy nagy és fantasztikus játszóteret. A játszótér körül még kosárpálya és focipálya is volt. Szerencsére a hotel ahol megszálltunk nagyon közel van mindenhez. Még egy nagy bevásárlóközpont is van a közelben, így nem kell sokat menni, ha venni szeretnénk valamit.

Az ebédről sem szabad megfeledkeznem mert az én ebédem csodás volt.👌 Egyrészt finom és nem mondható drágának sem. 8 fontért kaptam 🍟krumplit,🍕pizzát,🥗a saláta bárban magam összeállíthattam egy salátát (ebbe én kukoricát, jégsalátát, répát, uborkát és öntetet tettem), mindezt lefojtottuk 🍨 saját magunk által készített fagyijával. (Anya befogta a szemét)

Jajj, azt elfelejtettem mesélni, hogy még ebéd előtt a városnézésből hazajövet a Dia megpillantott 2 mókust egy fás részen, a mellette lévő ösvényen bementünk utánuk, hol rengeteg mókust találtunk. Nem is mentek el, ott maradtak a közelünkben. A szállásra mentünk vissza, amikor átsétáltunk egy hídon. A híd tetején megálltunk és pont jött alattunk egy vonat, mi integettünk neki és mutattuk, hogy húzza meg a dudát és mikor odaért hozzánk dudált nekünk.🤗

Nagyon jó volt ez a nap!!!

2023.01.26.

Indul a mandula...

Eljött ez a nap is. Hihetetlen csomagolási lázban égett a család, volt hogy hajnali 3 kor feküdtünk le, csak azért hogy a listának a listáját is kipipálhassuk indulás előtt. 🧾

Szerda ⏰ 14:00 levittünk minden csomagot a lifttel, amíg pakolnak be a kocsiba én igyekszem a kulcscsomómat mihamarabb szétszedni és a titkok kapujának nyitóját a nővéremnek átadni. Egy utolsó könnyes búcsú és indulunk is.

Már vagy 36 perce zötyögünk a transzferbe, amikor is.....

(Timi sorai következnek)

Amúgy vicces volt amikor mentünk fel Pestre a reptéri transzferrel , és mikor Érdnél jártunk én megkérdeztem anyát : Biztos , hogy megvan az összes bőrönd? mert a 6 bőröndből gyanúsan csak 5 volt a kocsiban. Erre anya megkérdezte a sofőrt ,hogy ő hány csomagot tett be a csomagtartóba. És kiderült , hogy tényleg ott maradt egy bőrönd a postaládáknál a lépcsőházban. Anya felhívta gyorsan az Évikét, és ő meg gyorsan a szomszéd utcából, a szalonjából odafutott a házhoz, de a bőrönd már nem volt ott. Hívta is anyát, a bőrönd nincs itt. Anya egyből kérte: Nézz körül, valahol egy cetli biztos van, ha valaki megtalálta. És volt. Telefonált az Évike gyorsan. Egy másik taxis átvette a bőröndöt az Évitől és elénk hozta. Így időben odaértünk a reptérre.

Minden izgalom után mosolyogva érkeztünk a reptérre. A lányok már a repülők láttán ámultak. Otthon állandóan mértük a bőröndöket. Ebből még vegyél ki, tedd át abba, uhh, ez lehet még mindig sok... Hihetetlen, de sikerült. 23 kg a max, a mi nagy csomagunk 22.8 kg lett. 🙈

Következő izgalmas részhez értünk, a biztonsági ellenőrzéshez. A kis csajok kapkodták a fejüket. Mit? Hova kell tenni? A kabátot is? Zokniba kell átsétálni? Aztán, hogy ne unatkozzunk egy apró bibi merült fel. Peti kapott a barátjától egy Fidget spinnert egy ilyet:

- Sajnálom Uram, ezt nem viheti fel a gépre.

- De miért? - jött is egyből a kérdés.

- Mert lőszer imitáció sem lehet a fedélzeten.

Hívják a security-t, Petit elviszik, visszajön, megint elmegy, közben mi ott várunk a lányokkal és hallom, hogy a táskákat ellenőrző hölgy már 5x kiabált. Kié ez a táska? Gondoltam is magába, de béna, valaki itt felejtette. És abban a pillanatban leesett, hogy az is a Petié csak ő most nincs itt. Jesszus, azzal meg mi a baj. Odaléptem.

- A miénk lenne.

- Kérem nyissa ki.

- Laptopok vannak benne. Ki kellett volna vennünk?

- Folyadékot jelez a gép.

- Folyadékot?

- Igen, de úgy látom meg van, ez lett volna. - Mutatja fel a cappuchinot.

- Ohh, bocsánat, benne felejthette. Mehet a kukába. Pedig nem először utazik az uraság.

Túl az utazás ezen izgalmait, visszakaptuk apát is és mindenki boldog, mert végül egy feladott csomagba betehette a játékát is a Peti, így nem lett a szemét martaléka.

Azonban a következő jó hír sem váratott magára sokáig.

Timi mondata a dologról:

Durva volt, hogy mindezek után kiírták, hogy 1 óra 15 percet késik a gépünk.

Nem csináltunk nagy problémát belőle. Tengernyi idő van inni, enni, pisilni és sörözni 😁

Eljött a repülés pillanata. A biztonság kedvéért mind a két törpe kapott egy hányás csillapítót felszállás előtt fél órával. Amennyire aggódtam értük annyira szuperül érezték magukat.

(Timi gondolatai)

Iszonyatosan jó a repülés,a felszállás valami fenomenális volt. Utazás közben a repülőn apa megengedte, hogy egy picit Subway surf- özzünk. De sajnos anya elég távol ült tőlünk.

Dia is írt egy rövid nyilatkozatot a napról:

Hát ez nagyon vicces volt. Érd előtt vettük észre, hogy otthon hagytunk egy bőröndöt, ezért vissza kellett fordulni és így is egy órát késett a repülőnk.

Picivel több, mint egy órás autóút után érkeztünk meg a szállodába, ahol végre kényelembe helyezhettük magunkat. Erre már nagyon vártak a bogyókák, mert elérték a hulla állapotot.

Ezt az utat sosem fogom elfelejteni, főleg a leszállást. "Timi"

De mikor??

Imádom a lányaimat és próbálok mindig valami okosat és bölcset mondani, amikor a helyzet megkívánja. Nem volt ez másképp a hétvégén sem, amikor a kisebbik (7 éves) kérte, hogy egy nagy csomag hajgumit vegyek, mert neki megtetszett a színe. Nem volt egy nagy tétel, megkapta a lelkem, majd megkérdeztem tőle:

- Timi is kap belőle ugye?

Hirtelen jött a válasz:

- Nem, mind az enyém.

Itt jöttek a mélyen szántó mondatok, hogy ne legyünk irigyek, úgy sem kell neked ennyi, Timit nem is hoztuk magunkkal, biztosan örülne neki ő is, meg jól esne neki, ha kedveskednél vele. Majd belecsempésztem egy-két magasröptű gondolatot, arról, hogy ha van valami, amit megoszthat másokkal, önzetlenül ad, akkor a sors gondoskodik arról, hogy majd később akár az élet egy másik területén azt visszakapja. Próbáltam az ő kis szintjén elmondani, hogy én is így teszek, nagyon szeretek adni másoknak, mert hálisten sokszor megtehetem és én azt is látom, hogy hogyan kapom ezt vissza.

Még út közben hazafelé darabra pontosan szétosztotta a hajgumikat, hogy a felét a Timinek adja. Otthon még a cipőt sem vette le és hívta a Timit magához.

- Timiiiiii, hoztam neked valamit!

Úgy éreztem sikerült, célba ért az üzenet.

Másnap este vacsora közben, ugyan úgy, mint mindig sokat beszélgettünk. Ekkor megkérdezzük ki hogy van, mit tervez másnapra, hogy van a kis lelke stb. Dia odafordult hozzám és feltette a kis kérdését:

- Anya, emlékszel, amikor tegnap azt mondtad, hogy ha kedves vagyok másokkal, akkor azt visszakapom?

- Igen, drágám.

- Jó, de mikor kapom? Már eltelt egy nap.....

No, akkor azt hiszem jön a következő fejezet a türelem 😂 .