Indul a mandula...

Eljött ez a nap is. Hihetetlen csomagolási lázban égett a család, volt hogy hajnali 3 kor feküdtünk le, csak azért hogy a listának a listáját is kipipálhassuk indulás előtt. 🧾

Szerda ⏰ 14:00 levittünk minden csomagot a lifttel, amíg pakolnak be a kocsiba én igyekszem a kulcscsomómat mihamarabb szétszedni és a titkok kapujának nyitóját a nővéremnek átadni. Egy utolsó könnyes búcsú és indulunk is.

Már vagy 36 perce zötyögünk a transzferbe, amikor is.....

(Timi sorai következnek)

Amúgy vicces volt amikor mentünk fel Pestre a reptéri transzferrel , és mikor Érdnél jártunk én megkérdeztem anyát : Biztos , hogy megvan az összes bőrönd? mert a 6 bőröndből gyanúsan csak 5 volt a kocsiban. Erre anya megkérdezte a sofőrt ,hogy ő hány csomagot tett be a csomagtartóba. És kiderült , hogy tényleg ott maradt egy bőrönd a postaládáknál a lépcsőházban. Anya felhívta gyorsan az Évikét, és ő meg gyorsan a szomszéd utcából, a szalonjából odafutott a házhoz, de a bőrönd már nem volt ott. Hívta is anyát, a bőrönd nincs itt. Anya egyből kérte: Nézz körül, valahol egy cetli biztos van, ha valaki megtalálta. És volt. Telefonált az Évike gyorsan. Egy másik taxis átvette a bőröndöt az Évitől és elénk hozta. Így időben odaértünk a reptérre.

Minden izgalom után mosolyogva érkeztünk a reptérre. A lányok már a repülők láttán ámultak. Otthon állandóan mértük a bőröndöket. Ebből még vegyél ki, tedd át abba, uhh, ez lehet még mindig sok... Hihetetlen, de sikerült. 23 kg a max, a mi nagy csomagunk 22.8 kg lett. 🙈

Következő izgalmas részhez értünk, a biztonsági ellenőrzéshez. A kis csajok kapkodták a fejüket. Mit? Hova kell tenni? A kabátot is? Zokniba kell átsétálni? Aztán, hogy ne unatkozzunk egy apró bibi merült fel. Peti kapott a barátjától egy Fidget spinnert egy ilyet:

- Sajnálom Uram, ezt nem viheti fel a gépre.

- De miért? - jött is egyből a kérdés.

- Mert lőszer imitáció sem lehet a fedélzeten.

Hívják a security-t, Petit elviszik, visszajön, megint elmegy, közben mi ott várunk a lányokkal és hallom, hogy a táskákat ellenőrző hölgy már 5x kiabált. Kié ez a táska? Gondoltam is magába, de béna, valaki itt felejtette. És abban a pillanatban leesett, hogy az is a Petié csak ő most nincs itt. Jesszus, azzal meg mi a baj. Odaléptem.

- A miénk lenne.

- Kérem nyissa ki.

- Laptopok vannak benne. Ki kellett volna vennünk?

- Folyadékot jelez a gép.

- Folyadékot?

- Igen, de úgy látom meg van, ez lett volna. - Mutatja fel a cappuchinot.

- Ohh, bocsánat, benne felejthette. Mehet a kukába. Pedig nem először utazik az uraság.

Túl az utazás ezen izgalmait, visszakaptuk apát is és mindenki boldog, mert végül egy feladott csomagba betehette a játékát is a Peti, így nem lett a szemét martaléka.

Azonban a következő jó hír sem váratott magára sokáig.

Timi mondata a dologról:

Durva volt, hogy mindezek után kiírták, hogy 1 óra 15 percet késik a gépünk.

Nem csináltunk nagy problémát belőle. Tengernyi idő van inni, enni, pisilni és sörözni 😁

Eljött a repülés pillanata. A biztonság kedvéért mind a két törpe kapott egy hányás csillapítót felszállás előtt fél órával. Amennyire aggódtam értük annyira szuperül érezték magukat.

(Timi gondolatai)

Iszonyatosan jó a repülés,a felszállás valami fenomenális volt. Utazás közben a repülőn apa megengedte, hogy egy picit Subway surf- özzünk. De sajnos anya elég távol ült tőlünk.

Dia is írt egy rövid nyilatkozatot a napról:

Hát ez nagyon vicces volt. Érd előtt vettük észre, hogy otthon hagytunk egy bőröndöt, ezért vissza kellett fordulni és így is egy órát késett a repülőnk.

Picivel több, mint egy órás autóút után érkeztünk meg a szállodába, ahol végre kényelembe helyezhettük magunkat. Erre már nagyon vártak a bogyókák, mert elérték a hulla állapotot.

Ezt az utat sosem fogom elfelejteni, főleg a leszállást. "Timi"