De mikor??

Imádom a lányaimat és próbálok mindig valami okosat és bölcset mondani, amikor a helyzet megkívánja. Nem volt ez másképp a hétvégén sem, amikor a kisebbik (7 éves) kérte, hogy egy nagy csomag hajgumit vegyek, mert neki megtetszett a színe. Nem volt egy nagy tétel, megkapta a lelkem, majd megkérdeztem tőle:

- Timi is kap belőle ugye?

Hirtelen jött a válasz:

- Nem, mind az enyém.

Itt jöttek a mélyen szántó mondatok, hogy ne legyünk irigyek, úgy sem kell neked ennyi, Timit nem is hoztuk magunkkal, biztosan örülne neki ő is, meg jól esne neki, ha kedveskednél vele. Majd belecsempésztem egy-két magasröptű gondolatot, arról, hogy ha van valami, amit megoszthat másokkal, önzetlenül ad, akkor a sors gondoskodik arról, hogy majd később akár az élet egy másik területén azt visszakapja. Próbáltam az ő kis szintjén elmondani, hogy én is így teszek, nagyon szeretek adni másoknak, mert hálisten sokszor megtehetem és én azt is látom, hogy hogyan kapom ezt vissza.

Még út közben hazafelé darabra pontosan szétosztotta a hajgumikat, hogy a felét a Timinek adja. Otthon még a cipőt sem vette le és hívta a Timit magához.

- Timiiiiii, hoztam neked valamit!

Úgy éreztem sikerült, célba ért az üzenet.

Másnap este vacsora közben, ugyan úgy, mint mindig sokat beszélgettünk. Ekkor megkérdezzük ki hogy van, mit tervez másnapra, hogy van a kis lelke stb. Dia odafordult hozzám és feltette a kis kérdését:

- Anya, emlékszel, amikor tegnap azt mondtad, hogy ha kedves vagyok másokkal, akkor azt visszakapom?

- Igen, drágám.

- Jó, de mikor kapom? Már eltelt egy nap.....

No, akkor azt hiszem jön a következő fejezet a türelem 😂 .