- Marcsi
- May 31, 2022
- 4 min read
Updated: Feb 5, 2023
2021. szeptember: A jobb lábamba achilles függőleges szétválást diagnosztizáltak. Az orvosok 12 hónapra szeretnének eltiltani a sportolástól.
2022. április 30. NN Ultra Balaton Páros teljesítő a 2inRUN csapata melynek tagja voltam.
Tudjátok mi történt a két időpont között? HOSSZÚ LESZ! 2021. szeptember: Az életem része lett egy remek nő ( Borsos J. Orsolya ) aki a sérülésem óta folyamatosan mellettem van és együtt dolgoztunk/dolgozunk a rehabilitációmon. Örök hálám Orsi!
2021 november: György Soltész -szel az oldalamon megalakult a 2inRUN csapat és sikeresen neveztünk az NN UltraBalaton páros kategóriában. Ebben ekkor még erősebb és több volt az akarat, mint az edzés munka, de ugyanebben a hónapban megtettem kocogva az első rekortán pályán futott métereimet és tudtam hogy jó úton haladok a teljes gyógyulás felé.
2022 január: Felkerestem Márk Zsiros -t, hogy szeretnék a csapatához, az Èlj Szeress Fuss csapathoz csatlakozni és szeretném, ha egy nagy kihívásra, az Ultra Balatonra felkészítene. Elvállalt, majd feltette a kérdést: Mekkora távot vállalsz? Mire én: A felét. Még mindig itt van a szemem előtt Márk hatalmas, tágra nyílt szemei és az elcsukló hangja. Jött vissza a kérdés: Biztos? És igen, akkor én már biztos voltam benne, hogy meg fogom csinálni. Nagyon rövid idő alatt iszonyat jó edző/edzett kapcsolat alakult ki köztünk és ez kulcsfontosságú volt ahhoz, hogy egy jó felkészülési időszakot tudhassak magam mögött. Itt is köszönöm Márk!!
2022. Április 29. Elérkezett a nagy nap. Hatalmas drukk járt át előző este is. Hiába szerettem volna nyugovóra térni időben, a testem folyamat zsizsegett, az agyam nem tudott kikapcsolni, cikáznak a gondolataim. Ez az izgulás nem múlt el a rajt után sem.
Zánka UNK – Badacsonyörs Varga Az 1. szakaszom első kilométerein a kiszakadni vágyó -em hatalmas kalapálására lettem figyelmes. A mellkasomhoz kaptam, majd az órámra tekintettem és a magas pulzusomról tudomást véve nyugtatni kezdtem magam. Zánkáról a Varga pincéig remek tempóban haladtam, de ez biztosan a szuper zenéknek köszönhető, melyet biciklis kísérőm Péter Takács szolgáltatott. Futottatok már mulatós zenére? Száz forintnak ötven a fele? Nem? Hát ezelőtt még én sem. Sok futó megfordult, hogy ez meg mi a fene?? Nagyon vicces volt a reakciójuk, de jó volt kicsit kitűnni a tömegből. Voltak futók, akik csak azért nem futottak gyorsabban, mint én mert a zene mellett akartak menni. Volt aki megjegyezte: Jól nyomod biciklis srác
Badacsonytördemic – Balatongyörök kelet: A második szakaszom, hogy ne legyen olyan egyhangú és sík, egy kis Szigligeti kanyarral színesítették a szervezők az útvonalat. Hát ekkor eszembe jutott, hogy legközelebb jöhetnénk csak borozni is, nem kell hozzá a futóbolond körítés.
Keszthely – Balatonberény: Imádtam, amikor a T. Peti a -t - re váltotta és lefutott mellettem egy 12 km-es szakaszt. Bár lehet neki az én tempómba ez nem volt olyan nagy élmény, viszont, az én arcom teljesen felderült, amikor rádöbbentett, hogy na, akkor ez már a déli oldal. Én meg mint kislány egy lufinak úgy örültem ennek a hírnek. Mi?? Micsoda?? Komolyan?? Ez már a déli?? Teljesen elvesztettem a tájékozódásom, mert városnèv táblákat nem is nagyon néztem, azt sem tudtam sokszor hol vagyok, csak a sárga nyilas táblákat kerestem a szemeimmel.
Balatonmáriafürdő kelet – Fonyód Az egyik kedvenc szakaszom. Gyönyörű itt a táj, a panoráma elvitte a gondolataimat más felé. Az egyre hűvösebb szellő szelte arcomat, a szabadság érzése járt át. Ennek a szakasznak a végénél értük el a táv felét. A tempóm a versenyre 6:40-re volt tervezve, erre készültünk, ezt szépen hoztam úgy gondolom, sőt kicsit jobbakat is néha a vártnál, így a táv felénél 10 óra 40 percnél jártunk, a csapattársam varázslatos időinek köszönhetően. Gyurma úgy ment, mint akit puskából lőttek ki és még rá is kellett szólnom, hogy mért rohansz ennyire? Vagy nagyon túl akarsz lenn az egészen, vagy csak nem akarod, hogy sokat pihenjek és ezért sietsz hozzám.
Balatonlelle kelet – Zamárdi Egy újabb nagyobb falat. Napnyugta után indultam már el, folyamatosan hűlt a levegő. Számítva rá, hogy fázni fogok felöltöztem, de pár száz méter után indult a vetkőzés. 21,7 km volt előttem, két szakaszt egyben lefutva, és egyre sötétedett. Az esti futásokat kicsit nehezebben vészeltem át, alapból nem szeretek sötétben lenni, és bizonytalannak éreztem magam, hisz olyan keveset láttam abból hova is lépek. Tudtam, hogy egy ilyen versenyen mentálisan is nagyon felkészültnek kell lenni, mégis hatalmas holtpontra kerültem a szakasz vége felé. Közelítve a 75. kilométerhez, legördültek az arcomon az első könnycseppek, mert nem tudtam mit kezdeni az éppen keletkezett csípőfájdalommal. Emlékszem rá, hogy elcsukló hangon mondtam a Petinek, hogy megállok, de ő a kerékpáron mellettem haladva biztatott, hogy közel a váltópont, ha megállsz rosszabb lesz, gyere, ha lassabban is de ne állj meg, meglesz ez.
A váltópontra érve a Mikola Péter ölelése mindennél nagyobb kincs volt akkor, Gyurma mosolyával párosuló biztató szavai, hogy jól van, túl vagyunk a nehezén, ügyesek vagyunk, erőt adott a folytatásra. A kocsinál a bennem rejlő feszültséget egy kiadós sírással könnyítettem és sokat segített, az is, hogy a T.Peti orvosolni tudta a fájdalom szülte problémát, mely a következőkben minimalizálódott majd megszűnt a verseny további részére.
A maradék 30 kilométerem már tovább tartott a tervezettnél, de ez várható volt, hogy lassulni fogok/fogunk. Ekkor már nem az idő volt a lényeg, mert azt tudtuk, hogy a tervezett 28 órás szint időn belül tutira bent leszünk. A legfontosabb a sérülésmentes célba érkezés volt. Felemelő érzés volt befutónak lenni, egy utolsót csippantani, a csapattársamat megölelni és kimondani, hogy életem első Ultra Balatonját párosban 105,9 kilométerrel teljesítettem.
Nagyon büszke vagyok rád Gyurma és a férjemre is, akik kitartóan végig nyomták a táv másik felét és minden váltásnál volt hozzám pár jó szavuk. Telefonon folyamatosan ment a poénkodás mellett a pontos információ átadás, olyan profinak tűnt az egész, mint ha már hetedjére csinálnánk ezt.
Nagyon hálás vagyok Takács Petinek, aki remek kerékpáros kísérő és barát volt végig, aki fél szavakból tudta, hogy mire van szükségem, hogy amikor kellett figyelmeztetett, ha túl gyorsan mentem, nehogy elfussam, felhívta a figyelmem a frissítésre, amikor padlón voltam felmosott, legyúrt majdnem minden állomás után, frissítést kevert, és nem utolsó sorban pazar DJ volt! Egyszóval nélküle ez lehetetlen lett volna!
Lehet, hogy kettőnk neve szerepelt a nevezési listán, de ez a csapat 4 fős volt . Örök hálánk fiúk !!
SIKERÜLT!! Csak egy kör?? nekünk A KÖR!!
#2inRUN #howihammer #bestforendurance #NNUltraBalaton #szupercsapat #megcsináltuk #womomsport #anyavagyok #marcsivagyok
