- Marcsi
- Jul 15, 2021
- 3 min read
Az éjszakai eső hűtötte kellemes nyári levegő arcomat cirógatva keltett a szombat hajnalra. Az ágy még tett egy próbát, hogy visszacsalogassa a paplan közé testem, de nem hagyta magát az eszem és kezemet a versenyruhám felé nyújtva kezdetét vette a kora reggeli őrület.
#rajtpillanatok Az idő a rajt pillanatáig csak úgy elillant, mint ha csak lehunytam volna egy másodpercre a szemem, majd amikor kinyitottam egy csapat ember vett körül és számolt vissza…5…4…3..és a kék füst a hajamba tépve engedett utamra.
#amikorszèteselfejben Talán még az első versenyeimen fordult elő velem az, hogy megengedem magamnak , hogy eltereljèk mások a figyelmem, hogy nem arra koncentráltam mi éppen a feladat, hanem Pistikèt nèztem ahogy burpeezik, Julcsikát lestem ahogy az akadály előtt áll és Gèzuka öröm kiálltására is felszegtem a fejem. Majd nemes egyszerűsèggel fellèptem a balance-ra és két lépés után leugrottam róla mondván inkább lejövök, le ne essek, mert nagyon imbolyogtam... Hát ilyen az amikor fejben sem vagy ott. Az 5 év alatt talán másodszor burpeeztem balance miatt...
#nemtèrmagáhozatestem Aki ismer, az tudja rólam, hogy hiába a lelkiismeretes bemelegítès, a testem, a pulzusom alig tér magához a futások elejèn. El kell telnie 6-8 kilomèternek, hogy beinduljon a gépezet. Nem volt ez másként most sem... Csak úgy cikáznak el mellettem az emberek a Superen és szinte hallom, hogy hangosan kiejtem a számon...Papot...hozzanak papot 🙈
#vègreittacèl Amikor az A Cargo hoz értem annyira örültem a szurkolóknak, az önkénteseknek és annak hogy végre itt a vége. Super távhoz és magamhoz képest sokat hibáztam és pont ezért nem esett jól az egész. Túl akartam lenni rajta és el akartam felejteni azt a sok burpeet.
#ajjajbennemvanahiszti Nem szokás nagy dobra verni, de éppen nehéz napokon mentem keresztül a verseny napján, talán éppen a legnehezebb napom volt. Ilyenkor akarva akaratlanul bennem van a hiszti, de jófej vagyok és szoktam előre szólni a közelemben lévőknek, hogy érzem, hogy ki fog tőrni belőlem. 😂 Szóval kezdődött. Jöttek a morgások: Milyen hülyeség trifekta hètvère nevezni.... Most értem be a célba, nem akarok már megint futni, aludni akarok.... Aztán persze az idő segített és lenyugodtak a kedèlyek bennem.
#ismètindulamandula A sprintre már kellő lazasággal álltam be a rajtba. Jó lesz ez szépen, komótosan, nem bele pusztulósan, csak óvatosan (a vállam miatt). Nagyon inspiráló volt Kata aki friss csibekènt állt be a futamba és gazella testèvel csak úgy hasított a pályán, és ezt volt szerencsém úgy 600 mèterig látni is.
#felelès Mint aki a leckèt mondja fel fejből, emlèkeztem a pálya minden rèszletère, és ha valami nem jutott eszembe akkor a bokrok és a fák súgtak nekem, mint az iskolapadban a jó pajtások. Nagyon elkaptam a fonalat, olyan volt, mint aki a Superen bemelegített csupán és most érkezett csak meg a versenybe. Hello, jó reggelt neked is Marcsi. Nagyon élveztem a futamot és nem volt olyan szakasz ahol ne akartam volna futni.
#egyetlenhiba Ahogy sokaknak, úgy nekem is a dárda a gyengèm. Még nem fektettünk meg, mily fizikai törvény dolgozik éppen amikor a dárdát dobom, de aki már látott dárdát dobni... Tátva maradt a szája 😂 Szóval most is odamentem, megfogtam és dobtam. És nem hiszitek el... Hozzáèrt a bálához.... Úristen hogy én mennyire örültem neki, néztek is az önkéntesek... szegény pára, milyen boldog hogy burpeezhet. Node, a bünti után épp odaèrt Peti, gondoltam milyen szerencsés vagyok, megnézem hogy csinálják a profik. Hát nem éppen akkor dobja mellé... (Ugyan ezt eljátszotta a beasten is, akkor is mellette álltam... Lehet én hoztam rá a rossz óment? 🤔😬)
#nyomdbèbinyomd Iszonyatosan felspanolt a szitu, amikor elfutott mellettem egy srác és azt mondta nagyon durva tempót megyek, hajrá így tovább. Mentem is utána egy jó darabig, ő volt aki húzott és éreztem a csíz, hogy ez durci lehet a végén. Kezdetben a kitűzött cél 80 perc volt, majd az órámra pillantottak és láttam, hogy ez meglehet 60 alatt is. Kapkodtam a lábaim, amíg nem akadt egy egy rivális hölgy, aki úgy gondolta játszunk egy kicsit úgy mint a Forma 1-es autók. Egyre közelebb és közelebb kerültem hozzá, ahogy lefelé futottunk a leejtőn, a válla felett többször hátranèzett és mindig épp arra az oldalra sorolódott, ahol én futottam. Jöttek a keskeny szakaszok, ahol képtelenség volt előzni, majd kicsit rákapcsoltam, gondoltam hogy ő is nyomni fogja, de ha már lúd akkor legyen kövér, győzzön a jobbik. Nem sokáig játszottuk ezt a macska egér játékot mert Marcsi megtalálta az ideális ívet kiengedte a DRS-t, tövig nyomtam a gázt és sikerült megelőzte alig 1 kilomèterrel a cél előtt. Meg sem álltam a célig. Jól jöttek azok a sprint futások Takács Peti ;) ( Fehérvár Teljesítéménydiagnosztika)
#fantasztikusfenomenálisèrzès Nem úgy indultam neki a hétvégének, hogy ebből bármi jó kisülhet és a sérült vállam sem adott túl sok reményre okot. A Superen tapasztalt Na jól van, csak érjünk be szemlèletet felcserèlte a Sprinten jövő pirítsunk oda èletèrzès. Mint ha két teljesen más ember lett volna a pályán délelőtt és délután. Az hogy sikerült dobogóra állnom egy elmondhatatlanul, felfoghatatlanul, fantasztikus fenomenális érzés volt. Wuhuuu Ati, ez a közös munka gyümölcse. :D Köszönöm.
