A magunk módján

Nagyban tart a farsangi szezon otthon. Az osztályokból kapjuk a képeket, a lányok szájtátva vették szemügyre a szebbnél szebb, ötletesebbnél ötletesebb, lenyűgöző ruha kreációkat. Nagy kacagva nézték a videókat és közben arról kezdtek el csevegni, hogy te mi lettél volna ha? Nem sokkal később meg jött a kissé csalódott pofika, a lekonyuló szájacska. Idén nekik ez kimarad az életükből. Gondolták ők... Azonban az én agytekervényeim már azon ügyködtek, hogyan is lehetne nekünk is egy csodálatos farsangunk.

Szombat reggel elkezdődött a készülődés. Elmondtam a lányoknak, hogy farsang lesz a hotel 508-as szobájában. Mindenki találja ki mi szeretne lenni. A lehetőségek szűkösek voltak, megegyeztünk, hogy mindenki abból próbálja elkészíteni a jelmezét, amit itt talál. Természetesen minimális kellék beszerzésekre volt lehetőség, de most nem a költekezésre helyeztük a hangsúlyt, hanem a kreativitásra.

A dekoráció sem maradhatott el, a lufi fújások közben mindenki a másik jelmezét próbálta megtippelni.

Timi: Ohh, nekem kell hozzá a napszemüveg is. Dia: Akkor már tudom minek fogsz öltözni. Timi: Na? Minek? Dia: Menő lánynak. Timi: Jaj Dia, ahhoz nem kell beöltöznöm.

Peti dolgozott, neki nem volt ideje a party-ra jelmezzel készülni. Jött is a kérdés, hogy Apa minek fog öltözni? A válasz nagyon tetszett a lányoknak: Olyan ruhába lesz, amit mi ráadunk. Újabb kihívás érkezett ezzel. Nekünk kell apa farsangját megmenteni, mi kreálunk neki jelmezt. Mindössze 1 fontért találtam egy áruház gyerekosztályán DIY jelmez csomagot (oké, 2 font volt összesen, mert dupla anyag kell a Petire). Tű, cérna elő, kezdődhet az alkotás. Szombat estére mindenkinek összeállt a szettje. Izgatottan tértünk nyugovóra.

Eljött a reggel, a szemünket éppen csak megdörzsöltük, és mindenki idegesen nyúlt az öltözékéhez. Kíváncsian vártuk, hogy kiből mi lesz. Talán azon jobban izgultunk, hogy apa mit szól majd a neki kitalált szerephez. És akkor lássuk a jelmezeket. Te kitalálod? (ha nem jöttél rá, majd segítenek a versek)

Eljött a reggeli ideje, és kaptam is a fejemhez. Tudom, hogy előző este megbeszéltük, hogy így megyünk le reggelizni, de elnézve a többieket, rajtam fognak csak röhögni. Nagyon izgulok. Nem biztos, hogy így akarok lemenni az emberek közé. Mindezekre a Timi, mosollyal az arcán ennyit mondott: Tudod Anya, a könyv, amit olvasok, abban is arról olvasunk, hogy nyugodtan lehetsz furi. Szóval semmi baj, jó móka lesz. És mennyire igaza van. Már nem is érdekelt, hogy egy hajpántra szerelt hálós fürdőszivacs van a fejem tetején.

A farsanghoz hozzá tartoznak a mulatságos játékok, a tánc. Erre is sort kerítettünk. Ennél a résznél Peti barátja, Feri is csatlakozott. Az első, ahogy lenni szokott, hogy mindenki ír pár sort a jelmezéről. Valaki ezt versben tette meg, valaki egy emléket osztott meg.

Timi: Zenét játszom, nem tréfa Buliznak rá elég sokan Szeretik a zenémet, Táncolnak rá keményen. Én vagyok a kicsi DJ Gyere velem, táncolj még.

Dia:

Kiesett a fogam:

Tegnap kiesett a fogam, láttam, hogy elvitte a fogtündér, és kaptam helyette egy karkötőt.

Peti:
Az asszony sokszor nem vevő,
Ha előjön a SÖRERŐ!
Kell a népnek, mese nincsen!
Előkapom hát e kincsem!
A férfinek kell az eledel,
Ha kellek kiálts, SÖREMBER!

Marcsi:

Szárazságban is jól elélek

A szeretetet én is igénylem

Locsolgass, gondozz, becézgess

Tüskéim téged sem kímélnek.

Volt még itt fánk evő verseny, Wc papírt feltekerő verseny, célbadobás, a legügyesebb csákó és hajó hajtogatók megmérettetése (na ebben megsúgom, hogy nem a Peti nyert) újságpapír tánc és persze zene, ereszd el a hajamat, ugrálás és lufizás.

Hihetetlenül jól sikerült a mulatság. Farsang volt a magunk módján. 😊

Portchester

Röviden: Ha sietsz elég, ha a képeket megnézed, azok is magukért beszélnek.

Hosszabban: A bejegyzés olvasása közben éld át velünk a történteket és ne maradj le a slussz poénról.

Mióta itt vagyunk legtöbbször Portchesterbe járok át futni. Ez volt az első útvonal, amit bejártam és szívemhez nőtt. Felfedeztem egy kicsinyke, de aranyos játszóteret ezen az útvonalon. Szombat délelőtt meg is szavaztuk, hogy amíg apa dolgozik, elsétálunk és kipróbálhatják. Mindebből egy csodanap kerekedett.

A tengerpart mellett sétáltunk, amikor a Timi egy sűrűn a víz alá bukó és víz alatt úszó madarat vett észre. A partról követtük őket és már szinte kergetésbe csapott át, hogy egy képet tudjunk róluk készíteni, hogy végre kiderüljön milyen állattal állunk szemben. Hát nem lett egy profi kép, de arra tökéletes volt, hogy megtudjuk, hogy egy kárókatona párt fedeztünk fel. (Dia egész nap károlykatonának mondta én meg egyszer véletlenül kádárkatonának 🤣 ) Körülbelül 50-70 m séta után egy nagyon édes picinyke testű madaracskán akadt meg a Dia szeme. Egy angol barázdabillegető ugrált a közelünkben.

Üstökös kárókatona

Angol barázdabillegető

Timi:
Nagyon jól éreztem magam a mai nap.
Mondjuk igaz ,hogy 8 kilométert sétáltunk de akkor is jó volt. Négy új állattal is megismerkedhettem. Láttunk: barázdabillegetőt, vízityúkot,
kárókatonát és örvös ludat. Miután megcsodáltuk ezeket az állatokat , felfedeztünk számunkra egy új játszóteret. 

Örvös lúd

Vízityúk

A játszótér közvetlen szomszédságában az a 11.század végén épülő porthesteri bárói kastély romjai állnak, mely volt később királyi fennhatóság alatt is, majd, vadászkastélyként is használták, a napóleoni háborúk alatt pedig 7000 fogoly várbörtöneként szolgált.

Nagy szerencsénkre jelen időszakban szombat - vasárnap nyitva van a látogatók előtt és a terület a gyermekeknek teljesen ingyenesen látogatható. Engem a múlt, a történelem, a műemlékek mindig magával ragad. Felfedezni a lányok szemében a csillogást, hogy ők is hasonlóan éreznek számomra leírhatatlanul jól esik.

Először a külső falak meséltek nekünk. Már a kapu megfogott bennünket csodálatos boltozatával. A hiányos ablaknyílásokba odaképzeltük a színes üvegeket. A táblák segítettek megérteni a termek egykori elrendezését.

A főépület számos emeletét meglátogathattuk, az akkor szűk lépcsők vezettek fel minket a torony tetejére is. Legkedvesebb emlékünk még sem a csodás panoráma, hanem az 18. században a rabok által alapított színház emlékterme adta. Számos öltözetet magunkra ölthettünk, mondhatni egy kisebb farsangot csaptunk a ruhás ládikó mellett.

A kiállítás ezen része után a várudvar másik végébe a kápolnához vettük az irányt. Számos régi sírtábla és idős fa őrzi a történelmi titkokat. A piciny kápolnába félve nyitottunk be, mert szokatlanul sokan voltak. A kápolna mellett egy kis teremben sündörgő nagymamák szolgálták ki a vásárlókat. A kápolna bevételét saját készítésű ebédjük eladásával gyarapították. Mi is megéheztünk.

A pultnál sorban állva meglepődtem, hiszen nagyon perget az öreglány nyelve, fejemhez is kaptam, hogy egek, ebből nem értek majd semmit. Sorra kerülve ezzel is kezdtem a mondandóm, hogy ne haragudjon nem vagyok helyi, nem beszélem olyan tökéletesen a nyelvet, mint ők. Vidám, ráncos tekintetével mélyen a szemembe nézett, majd pár lépéssel közelebb jött. Meleg kezével összefogta kezemet és bűbájos nagymamás hangon megnyugtatott. Nem baj kedvesem, megoldjuk.

(Természetesen nem tartott 2 percbe sem a rendelés, és jót is beszélgettünk, nagyon figyelt arra, hogy ne hadarjon.)

A hosszúra nyúlt nap végén még vissza volt egy 3,3 km-es hazaséta, ez idő alatt szépen összefoglaltuk, hogy mi minden történt velünk és kinek mi volt a kedvence.

Hááááát, nekem az utolsó 1 kilométer lett a legemlékezetesebb.

Zimber Évi, te imádni fogod ezt a részt!

Egy buszmegálló felé közeledtünk. A buszmegálló öbölben tanuló motorosoknak magyaráz az oktató. Csodáljuk a nagy piros járgányokat. Dia a kezemet fogva jön mellettem, majd egy hatalmas csattanást hallok. Fordultam is hátra, hogy banyek Timi, miért kell rúgdal...... majd a felismerés..... A gyerek lefejelte az oszlopot. Fogja a fejét, én a hasamat. Apuka tőlünk 5 méterre a biciklin, kisfia a rolleren szintén mosollyal az arcukon konstatálják a történteket. Timi sír én is, csak én már a nevetéstől. Édesem... Hát meglett a nap csúcspontja, csak a fejére nőtt.

Megfigyeléseink

Természetkedvelő emberek vagyunk, mindig nyitott szemmel járunk. Dia nagy figyelmet szentel a madaraknak és bármilyen messze is vannak, mindig kiszúrja a legszebbeket. Ez most sem volt másképp. A parton sétálva először az általa már jól ismert példányok neveit kiáltotta fel. Varjú..... Galamb...... Kacsa..... Hattyú...... Sirály.... Utunkat folytatva találkoztunk olyan fajokkal is amikkel Magyarországon is ritkán találkozunk hiszen messzebb élnek a lakásunktól. Feltűnt egy szürke gém, majd egy kócsag is. Tekintetünk rájuk szegeződött és hosszú percekig meg sem mertünk mozdulni, nehogy elriasszuk őket. Mindezek után kapirgálni láttunk egy nagy csőrű madarat. Még hasonlóval sem találkoztunk eddig. Az internetet segítségül hívva kiderült, hogy egy hosszúcsőrű póling sétálgat előttünk a sekély vízben.

Hattyúlesen Görkoris felfedezők Kagyló gyűjtés

Hosszúcsőrű póling - Timi rajza Szürke gém - Dia rajza

Igen, a Timi is érdeklődve kérdezte, hogy mért ennyire sekély a víz. A parttól egy jó 20 m-re húzódott vissza. Még csak délelőtt 10 óra volt. Néhány órával később és az ebéddel teli pocakunkkal sétáltunk vissza megnézni délután 2 kor a vízállást. A gyerekek nagy csodálattal nyugtázták, hogy jön a víz. Este 18 órakor pedig a part közelében ahol korábban kagylót szedtek, teljesen ellepte a víz. Most már nem csupán képekről és az internetről ismerjük az apály-dagály jelenséget, hanem saját szemünkkel is meggyőződtünk róla.

apály idején a parton

Sokat mozgatta a fantáziánkat, hogy a szállodával szemben lévő magasabban fekvő területről milyen lehet a kilátás. Délután a város ezen részét is felfedeztünk. Melengette a szívem amikor a Timi a szél ellenére is azt kérte, hogy üljünk le és egy picit had mélyülhessen el a táj szépségében. Zárásként a tegnap óta gyakorolt kis táncukat is felvettük, hiszen gyönyörű háttér állt rendelkezésünkre.

Hattyú - Timi rajza Kagylók a parton - Dia rajza